|
Üdv!
Az én 1D világomban :)  Szereplők
Amelia de Valles
 Dorotea Brunker
 Emma Florencia Martinez
 Rosalie Haarland
 Sofie Vulpes
 Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Harry Style, Niall Horan
 Chat
Mi jár a fejedben? Imádnivaló követőim <3
Kövessetek! Follow my blog with Bloglovin Akiket én olvasok :)
Te is köztük lehetsz csak írj chaten! :)  Be loved by you. Before you leave me today. I'm stronger. One Dream Whit You. From the moment when you stole every piece of my heart. Hey Idiot, I love you!. Everything about us. Filia Lunacy. My Way is Heavy. A szereplőkről
Amelia de Valles  Dorotea Brunker  Emma Florencia Martinez  Rosalie Haarland  Sofie Vulpes 
| Chapter 6: Passion for passion
Sziasztok! Kedves olvasóim nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a következő részre. Nagyon remélem, hogy túlfűtött tartalommal valamelyest sikerül kompenzálnom a várakozásotokat:) Remélem élvezni fogjátok, és köszönet minden kedves olvasómnak. Ígérem, többet nem tűnök el ilyen hosszú időre:) xox Meli  Rosalie szemszöge: Sosem fájt még ennyire Tea furkálódása. Mindig el-elejtett egy két sértő megjegyzést, de ez... ez most túl sok volt. Annyira nem bírtam ránézni, hogy még a bocsánatkérését is elengedtem a fülem mellett. Nem tudtam meghallgatni, hogy mivel indokolja előző kirohanását, ezért inkább kidobtam a szemetet és leszegett tekintettel elhagytam Martinez rezidenciát. Nem is tudom igazán megmondani, hogy mi fáj jobban. Az hogy miket mondott Zaynről vagy az, hogy elő mert hozakodni a Markos témával. Amikor vége volt annak az időszaknak csak egyetlen kérésem volt a lányoktól, az, hogy soha többet az életben nem beszélünk erről... Nem hiszem el, hogy a tegnap estével annyira fel tudtam idegesíteni, hogy ezt a fejemhez vágja. Már nem is vagyok mérges, hanem csak zavart és sértett. Valahol a szívem mélyén tudtam, hogy valójában mi dúlt fel ennyire. Az, hogy a jelenlegi egyetlen reményem, az hogy még valaha normális kapcsolatba kezdjek egy normális fiúval, ezt rombolta le Tea pár mondatával. Igen, én is tudom, hogy Zayn egy sztár és hogy valójában nem akar semmi komolyat egyetlen lánytól sem, de ki tudja... Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem én majd megváltoztatom vagy ilyesmi de azért érezhetem jól magam. Egyszer követtem el azt a hibát, hogy egy fiút nagyon közel engedtem magamhoz de ez nem fordulhat elő még egyszer... Nem engedhetem meg magamnak. De Zayn tényleg kedves és aranyos srác, és nem úgy tűnik mint akinek hátsó szándékai lennének. Egy lefékező kocsi zaja ébreszt fel elmélkedésemből majd halk anyázás. Most vettem észre, hogy leléptem a járdáról és majdnem elütöttek. Gyorsan bocsánatot kértem, majd folytattam utam a biztonságos járdán. Még csak pár háznyira jártam Emmáéktól. Most, hogy kicsit kiszellőztettem a fejem, kicsit bűntudatom lett, hogy úgy köszönés nélkül leléptem... De sajnos nem bírtam volna tovább elviselni Doroti jelenlétét. Ha még egy percig ott maradok elszabadult volna a pokol. Nem bírtam volna uralkodni magamon. Általában igen türelmes és nyugodt vagyok, de ez most betett. Hirtelen elmosolyodom... A tegnap este jutott eszembe. Bár tudom, hogy végül nagyon rosszul sült el, én mégis jól éreztem magam az este kezdetén. ** Igen lehet kicsit izgulok, de nem értem valójában miért. Jó persze, hogy Zayn miatt de akkor is. Nem hinném, hogy a kis incidensünkkor olyan fantasztikus benyomást tettem volna. És igen végre megpillantom őket... és őt. Kicsit meglepődve tapasztalom, hogy mikor ők is felfedeznek minket, rögtön elindulnak felénk. Bár aztán rájövök, hogy valószínűleg csak minket ismernek a partiról, így még jó hogy idejönnek. De most ez sem tudja lelohasztani lelkesedésemet. A fiúk kedvesen cseverésznek és üdvözölnek minket ami engem nem érdekel túlságosan. Azonban mikor Zayn oda lép hozzám és köszön nekem, minden elhatározásom, hogy nem fog érdekelni, kárba veszik. Ezután az este nem is alakulhatott volna jobban, Zayn el sem mozdult mellőlem, és bár éreztem Tea szúrós tekintetét a hátamon, nem tudott túlságosan eltéríteni a fiútól. Zaynben az a legjobb, hogy nem nyomul, vagy ilyesmi. Olyan, mint aki inkább meg akar ismerni előbb. Rengeteg dolgot kérdezett tőlem, azonban én csak pár dolgot tudtam meg róla. Éppen egy nyaralós balul elsült sztoriba kezdtem, mikor a lányok megjelentek a rossz hírrel...** Tovább is pörgetném magamban az este történteket, azonban egy ismerős hang töri meg az utca szokatlanul nagy csendjét... Emma szemszöge: Be kell vallanom, még soha nem láttam ennyire ijedtnek és tanácstalannak, pedig jó pár zűrzavaros dolgot átéltünk már együtt. Szemei könnybe lábadtak, és arrébb csúszott a széken, hogy én is odaférjek. Ezután rákattintott a monitoron a 'Play' gombra, és elindult egy felvétel, melynek létezéséről én magam sem tudtam. A videó 22:00-tól 04:00-ig tartott. Sofie már tudta, hogy hova kell tekerni a felvételben, hogy a lehető leglényegesebb momentumra tudjunk fókuszálni. Nem sokkal a buli kezdete után, 23:09-kor állította meg a tekerést, és ismét rákattintott arra a bizonyos 'Play' gombra. Itt már én is nagyon meg voltam rémülve. Sokkal jobban féltem ettől a videótól, mint az elmúlt egy évben bármitől. És akkor elkezdődött. A kisfilmen tisztán lehetett látni, ahogy Delphina egy kis kék bogyót csempészett bele az egyik narancsleves pohárba. Könnyen észrevétlen maradhatott volna, ha apukámék nem gondolnak a rosszmájú emberekre a házunk építésekor, és nem kamerázzák be szinte az egész házat. Csak azt nem értem miért akarna nekem rosszat Delphi.. Soha nem ártottam neki. Sofie is tanácstalanul állt a dolog előtt. - Komolyan Em, nincs valami amit el akarsz mesélni? Nem kaptatok össze valamin? -kérdezte S. - Nem!! Elmondanám! Jó.. az tény, hogy a kapcsolatunkban mindig jelent volt a zöldszemű szörnyeteg, de ő inkább Ginával rivalizált. Igazából nem értettünk semmit, és szóhoz sem tudtunk jutni. Aztán elfogott a düh. - Elhiheted S., hogy nem hagyom ezt annyiban! Nem olyan fából faragtak!! -kiáltottam, és éreztem ahogy szétáramlik bennem az adrenalin. - Nyugodj le, Em.. megrémítesz! - Nem, Sofie!! Kattints a folytatásra, látni akarom, hogy jutottam el végül addig, hogy Harry karjaiban kötöttem ki, méghozzá anyaszült meztelenül. Ekkor S. ismét megnyomta a Play gombot ami egy teljes lavinát indított el bennem. Igen, biztos voltam benne hogy látni akarom, éppen csak abban nem, hogy mit akarok látni. Mikor végre bejöttek a lányok a videón, én már az összeomlás szélén álltam. Olyan indulat, kétségbeesés és zavartság áramlott szét a testemben, amilyet még sohasem éreztem. Akárhányszor végigpörgettem magamban az estét, valahányszor végig gondoltam a szörnyebbnél szörnyebb eshetőségeket, erre az egyre nem számítottam. Pedig ez volt a legegyszerűbb megoldás, mégpedig a semmi. Igen, hiszen a videón tisztán látni hogy azon az éjszakán semmi az ég világon nem történt. Tisztán kivehető ahogy beráncigálom önkívületi állapotomban a kissé spicces Harryt a helységbe, majd pedig önként és dalolva privát sztriptíz nyomtam neki, melyet ő - bár nagy csajozó hírében áll- csak egy lesütött tekintettel díjaz. Erre én felbőszülök, nekiesek és leráncigálom róla minden ruháját, meg kell mondani azért nem ellenkezett és mire én még többet akarnék tőle, felfordul a gyomrom és a kukába hányok. Ezután ő felsegít és fel próbál öltöztetni, amikor betoppannak a lányok... Soha nem éreztem még ennyire kínosan magam. Nagyon komoly és súlyos vádakat vágtam Harry fejéhez. Azonban még mindig érzem azt a keserűséget. Nem hiszem el, hogy ő kissé spicces állapotában ne tudott volna leállítani. Hirtelen elmúlik minden bűntudatom és a harag újra elönti testem. - Azt hiszem beszélned kéne vele, elvégre...- próbált érvelni S. azonban félbeszakítottam. - Ez még nem mossa őt tisztára! Akkor is fent tartom az állításom, miszerint az a kis nyápic visszaélt a helyzettel - Kérlek Em, csak dühös vagy mert most az egyszer nincs igazad. De ezt könnyen ki lehet küszöbölni. Csak egy egyszerű bo... - Na azt már nem! Még hogy én kérjek bocsánatot? Na azt lesheti a kis Rómeó! - Kérlek Em ne mondd ezt! Tudod hogy igazam van. Ami pedig Delphinát illeti... - Oh, te jó ég. Ne is mondd mert a végén olyat teszek amit tényleg megbánok. Most le kell higgadnom majd utána elbeszélgetek vele. - Át kéne menned a szomszédba. - Jajj S. hagyd már ezt a hülyeséget! Nincs az a pénz! - Rendben akkor ne kérj bocsánatot de legalább beszéljétek meg. - Nem fogsz békén hagyni ugye? Na jó rendben, de nem ígérek semmit. Lehet hogy egyikünk nem jön ki élve a szobából. Nem hiszem el hogy itt állok. Valójában miért is jöttem? Mit fogok mondani? Oh a francba miért is nyomtam meg az a vacak csengőt. Most már nem menekülhetek. Hallom ahogy valaki kinyitja a ház ajtaját majd elindul a kapu felé. Lassan fordul a zár, majd Harry alvástól kómás fejével találkozom. Egy pillanatra megtorpanok, de végül erőt veszek magamon és invitálás nélkül bemegyek a kapun. Harry még mindig értetlenül, álmosan és sértetten néz a szemembe. - Harry, beszélhetnénk? Mondjuk nem itt ahol bárki hallhatja? Harry szemét egy közeli fára szegezi majd vonakodva megszólal: Persze, menjünk be a házba. Egy kis eldugott szobácskába vezetett majd pedig leült, mint aki vár valamire. Azonban szeméből a sértődöttség egy percre sem hunyt ki. Egy ideig a berendezést figyeltem, azonban végre elhatározásra jutottam és bele kezdtem a mondandómba. - Először is szeretném leszögezni az elején, hogy nem bocsánatot kérni vagy könyörögni jöttem ide. Pusztán azért, mert nem szeretem a lezáratlan dolgokat. Kiderült, hogy szemfüles édesapám mindenhová szerelt kamerát a házban. Nincs értelme részletekbe mennem, elég legyen annyi, hogy tévesen ítéltem meg a helyzetet, és abban, hogy bedrogoztál engem, ártatlanul vádoltalak meg. Azonban hangsúlyoznám, hogy attól még visszaéltél egy kényes helyzettel így az utána következő dolgokért, még ha komolyabb dolog nem is történt, te vagy a hibás. Kiszolgáltatott helyzetben voltam, és te nem állítottál meg engem. Az egész beszédemet némán, rezzenéstelen arccal hallgatta végig. Eltelt öt perc, mire végre reagált az elhangzottakra. - Először is, remélem tudod, hogy milyen aljas dolog ilyen szörnyűséggel megvádolni egy úriembert. Ha valóban végig nézted a videót láthattad, hogy semmit nem tettem veled, tehát nincs jogod ilyen vádakkal illetni- Harry egyre izgatottabban és hangosabban beszélt. - Hah, úriember? Valóban minden kis nőcskédnek így mutatkozol be?- mondtam idegesen, már-már ordítva. - Semmit nem tudsz rólam, a magánéletemhez meg aztán végkép semmi közöd! - Hiszen én is a magánéletedhez tartozok. Ha nem emlékeznél én vagyok az egyik áldozatod.  - Na ebből elég. Azt sem tudod mit beszélsz. Egyre hevesebben vitáztunk. Már szinte egymás arcába ordítoztunk. Elöntött az adrenalin és a vágy. Hirtelen nem bírtam már tovább és rávetettem magam. Megcsókoltam, de olyan intenzíven, hogy magam is meglepődtem. Esze ágában sem volt megállítani engem. Hevesen, vadul csókolóztunk. Hirtelen eltolt magától és szinte üvöltve mondta: - Kibírhatatlan vagy. Nem tudsz felelősséget vállalni a tetteidért. Elszúrsz valamit és aztán még neked áll feljebb.- majd újra magához vont és folytattuk. Ekkor azonban én szabadultam ki és vágtam a fejéhez vadabbnál vadabb vádakat. Egyetlen kézmozdulattal lesöpört mindent az asztalról majd felrakott engem rá. Nem volt finom, vagy gyengéd inkább mint egy mohó vadállat. De nem is vágytam gyengédségre vagy romantikára csak a heves, vágytól fűtött érzékekre. Minden perc maga volt a mennyország. Nem törődtem a ruháival ,egyszerűen letéptem őket és ő is hasonlóképpen cselekedett. Az ajkamba haraptam amint pillanatok alatt eljutottunk a gyönyör csúcsára. Olyan olajozottan működött minden közöttünk, mint egy összeszokott párosnál. Eszméletlenül működött közöttünk a kémia és ez elég is volt. Nem kellett tekintettel lenni a másikra, csak az egyén kielégülése volt a lényeg. Még zilálva feküdtem az asztalon amikor Harry leroskadt az első székbe. Teljesen kimerültem, nem bírtam mozdulni. De akkor, amikor végre lenyugodtam egy kicsit, hirtelen minden probléma, gondolat és gyötrelem eszembe jutott és most már félve keltem fel az asztalról, hogy Harry szemébe nézhessek. Tudtam. hogy nem helyes, hogy csak így megfutamodom, de akkor ezt láttam az egyetlen lehetőségnek. Mielőtt Harry bármit szólhatott volna, felkaptam a néhol megtépázott ruhámat, és anélkül, hogy bármerre is néztem volna, kirohantam a szobából. Egyenesen ki a házból. Ekkor megtorpantam, hiszen a kapu zárva volt, de szerencsémre Louis éppen ekkor jött haza, így mindenféle magyarázkodás nélkül kirohantam és egészen a szobámig meg sem álltam. A lányok már mind elmentek, így egyedül lehettem kusza gondolataimmal... Rosalie szemszöge: Zayn mosolyogva állt mögöttem amikor megfordultam. Hirtelen elszállt minden gondom, bajom és csak rá tudtam koncentrálni. Nem hiszem el, hogy egy ilyen fiúról Dorothy ilyen dolgokat mondott. De ez most nem számít. A magam ura vagyok és ez az én életem, tehát azzal töltöm az időmet amivel akarom. - Nagyon örülök, hogy megtaláltalak. Már csengettem Emmáéknál, de úgy tűnik senki nincs otthon. Téged kerestelek. - Hát. megtaláltál, amint láthatod. Zayn megint elmosolyodott, de egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. -Lenne kedved elmenni valahová? Mondjuk beülhetnénk beszélgetni kicsit. - Persze, mehetünk.- tudom, hogy nem élhetem bele magam, de valahogy nem megy. Zayn teljesen elvette az eszem. Általában mindig megfontolt vagyok azonban ha ő a közelemben van, teljesen szétesek. Nem tervezek semmit, nem gondolkodom, csak neki szentelem minden figyelmemet. Egy gyönyörű olasz kis kávézóba mentünk. Nagyon sok dolgot megtudtam Zaynről. Teljesen megnyílt nekem. Látszott rajta, hogy megbízik bennem. Örültem, hogy végre nem csak én jártatom a számat. Félek, hogy egy idő után már nagyon fogja unni a hangomat. De persze a legszebb dolgoknak is vége kell legyen egyszer. Ez a vég pedig az anyám, ugyanis konzervatív lévén mindig a tökéletes időben hív, hogy ideje hazamennem. Zayn nagyon kedves, és felajánlotta, hogy hazakísér, amit készséggel el is fogadtam. Az út nem valami hosszú, de legalább addig is élvezhetem a társaságát. Annyira furcsán hat rám az egész jelleme. Mintha teljesen kifordulnék önmagamból. Elértünk a kapuig, ahol sajnos búcsút kell tőle vegyek. Bizonytalanul álltam, mint aki vár még valamire magam sem tudom mire. Csak filmekből tudom, hogy milyen az igazi "csókpillanat", de ez teljes mértékben az volt. Csak vártam ott esetlenül és bambán és úgy látszik Zayn nem igazán érezte a pillanatot. Kissé csalódottan indultam el felfelé a lépcsőn, amikor Zayn gyengéden megfogta a karom. Nem fordultam meg. Nem tudtam megfordulni. Mindig is álmodoztam arról, hogy milyen is lesz az első csókom. Már sokszor elcsattanhatott volna, de vártam a megfelelő fiúra. És tudtam, hogy ő a megfelelő. Most mégis mintha berezeltem volna. Megfordultam, de nem mertem a szemébe nézni. Tudtam, hogy abban a pillanatban, amikor meglátom a tekintetét, nem fogok bírni magammal. Előttem volt a kis kori álmom, ahogy a zuhogó esőben állok majd pedig az egyik lábamat felemelve csókolózom a hercegemmel. A körülmények nem stimmelnek, de a legfontosabb dolog, a tökéletes herceg ott állt előttem. Ennyi a lényeg, a többi nem számít. Lassan felemeltem a tekintetemet és egyenesen a vágytól égő szemébe néztem. Mindössze centiméterek választották el ajkainkat. A szívem annyira dübögött, hogy féltem Zayn is meghallja. Alig álltam a lábamon. A pillanat, amikor ajkunk összeért, minden várakozást felülmúlt. Elvesztem, és nem tudtam megállni úgy, mint az álmaimban tettem. Az ajkam az övére tapadt és szaporán vettem a levegőt, már amikor tudtam. Nem engedtem el egy pillanatra sem, nem mintha ő ellenkezett volna. Szorosan a falhoz nyomott és szenvedélyesen folytatta, amit elkezdtünk. Nem tudom mi történt volna, ha nem éppen akkor akar bemenni a házba Mrs. Smith, megzavarva ezzel elfoglaltságunkat. Gyorsan összeszedtem magam, és elengedtem végre a magamhoz láncolt fiút, aki széles mosollyal az arcán távozott a kapun. Hihetetlen. Nem így ismertem meg magam. Mindig is visszafogott voltam. Zayn egy teljesen másik énemet hozza elő. Egyszer csak azt éreztem, hogy tényleg nem tudtam volna megállni. És ez megrémisztett, ugyanakkor felszabadulttá tett...  |
Friendship never dies
Ne káromkodj! Légyszi ne lopj! Ne hirdess, kérdezés nélkül! A legfontosabb: ÉREZD JÓL MAGAD!!!!!!!!!
Tutorial ; 
Make it like ur's
Freebies :