1D stole my heart.㋡

Chapter 7: An eye for an eye, a tooth for a tooth.

Sziasztok drága olvasóim! Meghoztam a követező részt, amiben az események természetesen még jobban összekuszálódnak. Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást! :) xox M.

Amelia szemszöge:

Még mindig nem sikerült feldolgoznom tegnap történteket. Mikor elbúcsúztam Emmáéktól, azt hittem végre lecsillapodnak a kedélyek és elfelejthetjük félresikerült bulinkat... de hazaérve szembesülnöm kellett egy újabb meglepetéssel. E-mailem érkezett Em-től, amiben mellékelt egy videót és következő pár sort írta: "A lényeg 23:09-től, ezt még nagyon megkeserüli az a kis cafka...".

Hirtelen nem tudtam mire vélni barátnőm titokzatosságát, de ahogy a Play gombra kattintottam, minden világossá vált. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam Delphina platina szőke haját. "Mégis mire volt ez az egész jó? Mit ártott szegény Emmy ennek a túlszőkített libának?"- kétségbe esetten kérdeztem magamtól. "Most komolyan bedrogozta az egyik legjobb barátnőmet? Egyáltalán honnan szerezte? És amit még továbbra sem értek, hogy miért?" - folytattam az aggodalmaskodást. "De azt garantálhatom, hogy ezt nem ússza meg szárazon!" - határoztam el magam. A csengőnk hangja zökkentett ki a bosszúhadjárat megtervezéséből.

- Anya, kinyitnád! - kiáltottam a ki az ajtómon, de persze nem érkezett válasz.

- Apa?! - próbáltam újra szerencsét.

- Ne most kincsem, dolgozom! - jött az elutasítás. Remek, nem elég, hogy kizökkentettek a gondolatmenetemből még az emeletről is le kell, hogy másszak. Nagy ímmel-ámmal de sikerült az előszobába keverednem és már rohantam is az ajtót felé, ami előtt valaki nagyon türelmetlenül várakozott, hiszen másodpercenként nyomkodta a csengő gombját.

- Nyitom már!- próbáltam fékezni a heves látogatót és azon nyomban a kilincsen termett a kezem. Egy futár fiú volt az RSVP London-től, amely a város egyik legsikeresebb rendezvényszervező cége.

- Szia, Amelia de Valles kisasszonyt keresném? - szólalt meg. Én pedig leragadva a "kisasszony" szónál, tágra nyílt szemekkel meredeztem rá. - Elnézést de jó helyen járok? - sürgetett kicsit idegesen.

- Én vagyok az... - szólaltam meg végre.

- Itt írja alá, kérem! - nyújtott át egy papírt majd egy borítékot is, amelyre a nevem volt írva.

- Köszönöm! - válaszoltam udvariasan, de azzal a fiú köszönés nélkül hátat fordított és sietett vissza a furgonjához.

- Neked is viszlát! - kiáltottam utána szemrehányóan. A srác neveletlensége épp csak egy pillanatra tudott felhúzni, hiszen most fontosabb dolgom volt, méghozzá Delphinával kapcsolatos dolgom... A lépcsőn felrohanva téptem fel a borítékot. Nem igazán izgatott a tartalma, úgy gondoltam biztos megint egy meghívó valami középszerű "babazsúrra", de meglepetésemre tévedtem. Ugyan meghívást kaptam de nem akárhova, az év legnagyobb eseményére:

"Kedves Amelia de Valles!

Szeretettel meghívjuk önt a 2012.06.22-én, 21 órai kezdettel induló Boom Party nevet viselő rendezvényünkre, amely londoni hírhedt szórakozóhelyén, a Boiler House-ban kerül megrendezésre. Reméljük, hogy személyével megtiszteli eseményünket."

Egyszerűen nem hittem a szememnek... tizenhét év alatt nem kaptam üdvözlőkártyákon és születésnapi meghívókon kívül semmit postán, most meg egy ilyen kaliberű partira csak úgy meginvitálnak. Sejtettem, hogy valami van a háttérben, de hát tudjuk " ajándék lónak ne nézd a fogát" és isteni szikraként pattant ki belőlem a megoldás, hogy hogyan intézzük el Emmy "rosszakaróját" egyszer s mindenkorra. Már kaptam is elő a telefonom, hogy tárcsázzam valamelyik barátnőm számát, de valaki megelőzött: Tea neve villogott a mobilom kijelzőjén.

- Tessék! - vettem fel bejövő hívásomat.

- Lina, nem hiszed el, hogy mit hozott a postás! - ujjongott barátnőm.

- Lövésem sincs Dorothy, meg jött az e havi "Skin Deep" tetkós magazinod vagy micsoda? - ércelődtem.

- Ne hülyéskedj már! Egy exkluzív partira vagyok hivatalos pénteken a Boiler House-ba! - válaszolt szinte sikítozó hangon Dorotea.

- Ezt nem hiszem el, hát téged is meghívtak? - csodálkoztam.

- Ó Amelia, most miért vagy ilyen ünneprontó?! - lombozódott le Tea válaszom hallatára.

- Ne csináld már! Tudod te, hogy hogy értettem... Egyébként is, neked nem furcsa egy kicsit, hogy iskola éveink alatt még egyszer sem hívtak meg minket még egy tized ennyire "menő" bulira sem? Az ilyen neves eseményekre csak egyetemisták juthatnak be, mint a nővéred vagy mint a "kis barátnőcskéje": Delphi - próbáltam rávilágítani a problémára.

- Istenem Amelia te meg a kishitűséged, még egyszer a sírba tesztek. Gina és Delphina már ezerszer voltak ezen a bulin és azt mondták, hogy egyáltalán nem nagy szám. Valószínűleg azért hívtak meg minket, mert hallották, hogy milyen hatalmas partit adott Em a múlt héten. - magyarázta el a helyzetet Dorothy. Nem értettem, hogy most mindketten ugyanarról a bulira beszélünk-e. Amelyiken kis híján megerőszakolták az egyik legjobb barátunkat egy irigy kis csajszi miatt... de azt be kellett látnom, hogy Em bulijának híre az egész városban elterjedt. Főleg, hogy a One Direction tagjai is ellátogattak, így a sajtótól még nagyobb visszhangot kapott az esemény. - De abban teljes mértékig igazad van, hogy azzal az aljas perszónával kezdenünk kell valamit. - szakította meg Dorotea eszmefuttatásomat.

- Én pedig már ki is találtam, hogy mit...- válaszoltam sejtelmesen. A saját eszközével vágunk vissza annak a kis cafkának. - mielőtt még részletezni tudtam volna a tervet megszólalt a vezetékes telefonunk, így rövidre kellett zárnom beszélgetésünket. - Most le kell raknom, mert valaki hív az itthonin. A többit megbeszéljük később, puszi. - és már rohantam is, hogy felvegyem a másik telefont:

- Igen? - szóltam a kagylóba.

- Amelia, Sofie vagyok. - szólalt meg barátném a vonal másik végén. - Te intézted el, hogy mindannyiunk meghívót kapjon a Boom Party-ra? - értetlenkedett.

- Hogy én?! Kiket hívattam meg és hova?- lepődtem meg.

- Elit parti, a Boiler House-ban. Rémlik valami?

- Az biztos, hogy az én kezem nincs benne ebben. Tea azt mondta, hogy Em bulija miatt hívtak meg minket. - világosítottam fel barátnőmet.

- Hát... nem igazán hiszem, hogy annak valami köze is lenne ehhez az egészhez. Emmának ugyanúgy fogalma sem volt erről az egészről, mint ahogy nekünk sem. Gondolom ha a bulija miatt lenne, akkor kapott volna valamiféle értesítés vagy hasonlót. - hívta fel a figyelmem S.

- Igazad van, ez így lenne logikus, de akkor mégis ki intézte így? - értetlenkedtem.

- Nem tudom, de szerintem nem kéne elmennünk. - akadékoskodott Sofie.

- Te megőrültél! Itt a lehetőségünk arra, hogy visszavágjunk Delphinának és te most komolyan megszakítanád a folyamatot?! - ripakodtam rá a vonal másik végén lévő lányra. - Írj Rosie-nak, hogy nyolckor találkozunk nálam és szólok a többieknek... és S. légy szíves ne késs! - jegyeztem meg.

- Nem szokásom! - vágott vissza majd letette a kagylót.

El kellett intéznem még egy utolsó hívást is. Nem szívesen keresgéltem a mobil névjegyzékének ennek a felén, hiszen itt voltak a "tiltólistás" számok. "P","Q","R" álltam meg ennél a betűnél, igen bevallom őszintén Radish nevét kerestem. Életem egyik legkínosabb beszélgetésén estem át, melyet a fura a fiú a következő pár szóval zárta: "Félóra múlva nálad...". Sosem kértem volna egy ilyen alaktól segítséget, de ebben a helyzetben nem fordulhattam máshoz. Radish beváltotta ígéretét és pontban 19:00-kor már le is szállította a megrendelést. Tudom, hogy illegális a droggal való üzletelés, de csak így adhatjuk vissza Delphinának a kölcsönt. Ahogyan elintéztük az anyagiakat indultam a gardróbszekrényem felé, hogy kiválasszam az eseményhez legjobban illő szettet, a hozzápasszoló parfümöt és rúzst. Mire észbe kaptam máris nyolcason állt az órám mutatója és persze megszólalt a csengőnk is. A csajok is megérkeztek és mindenki időben, nem is mehetett volna jobban a dolog.

- Lányok, akkor mindenki tudja, hogy mi a dolga? - kérdezte Emma.

- Te most viccelsz?! Ha százszor nem mondtátok el a tervet, akkor egyszer sem. A könyökömön jön ki már az egész. - fintorgott S.

- Em, itt van, fogd! - nyújtottam át a fehér porral teli kis zacskót. - Úgy hiszem téged illet a megtiszteletezés. - mondtam mosolyogva.

- Ha megdobnak kővel, dobd vissza kettővel. - szólalt meg Rosalie is végre.

- Kint vár a taxi csajok. Most az egyszer tényleg időben kéne odaérni! - figyelmeztette minket Dorothy.

- Akció indul! - kiáltott fel Sofie és mindannyian hangos nevetésben törtünk ki.

Én zártam a ház ajtaját, majd beszálltunk a fekete kocsiba és meg sem álltunk a Boom Party helyszínéig, a Boiler House-ig. A járműből kiszállva szemügyre vettük a terepet.

- Ahogy sejtettük, átnézik a csomagokat. - törte meg a csendet Rose.

- Most kaptam SMS-t Ginától. Itt vannak a főbejárat előtt. - mondta Dorotea.

- Már látom is őket. Emmy, készítsd elő a "cuccot". - sietetté Emmát Sofie.

És ott állt ő, az első számú közellenség: Delphina. Tűzpiros miniruha, mély dekoltázs, platform cipő úgy illegette magát ott, mintha ő uralná az egész környéket. De azt még nem is sejtette, hogy micsoda megaláztatás vár rá az elkövetkezendő 10 percben. Odamentünk hozzájuk, persze Emma szorosan Delphi mellé állt.

- Sziasztok csajok! - üdvözölt Gina mindenkit kedvesen, aki éppen rágyújtott egy szál cigarettára. - Nem is mondta Dorothy, hogy mindannyian eljöttök.

- Mi sem számítottunk rá, de személyre szóló meghívókat kaptunk és úgy gondoltuk, hogy akkor már illene megjelenni. - válaszoltam gyorsan.

- Nagyon szép a ruhád Delphina! Honnan vetted? - terelt el a lány figyelmét Rosalie. Ekkor lépett Em akcióba. Markába szorított a fehér porral teli zacskót majd óvatosan, a mellette álló szőke ciklon táskájába csúsztatta. Ebben a pillanatban taposta el a a cigicsikket Gina és így szólt:

- Akkor induljunk D.,! Lányok bent még biztos összefutunk. Jó bulizást!

- Nektek is! - hangzott az egyhangú válasz.

Gina, ment előre, aki simán átjutott a biztonsági ellenőrzésen. Utána következett barátnője, akinek még mindig fogalma sem volt, hogy milyen titkot rejt a táskája.

- Kisasszony, kérhetném a teljes nevét! - szólalt meg az ajtónál álló biztonsági őr.

- Delphina Tomaras... - válaszolt flegmán a szőke lány.

- Nos, Ms. Tomaras megmagyarázná kérem, hogy mit keres ez a táskájában? - és előhúzta a droggal teli tasakot. Delphi arca falfehérre változott. Hebegett-habogott, annyira sokkolták a történtek.

- De, de ez nem az enyém. Ez csak valami félreértés lehet. - nyöszörögte.

- Ezt majd megbeszéljük a biztonsági irodában. Kérem kövessen! - vezette el az ajtónál álló úr. Delphinát a sírás környékezte. Ha ezt megtudja valaki, akkor oda a hírneve és mindenki rajta fog nevetni.

- Sosem hittem volna, hogy a terv ekkora siker lesz. Így próbáljon meg valaki is ujjat húzni velünk. - mondta Emmy a győzelemtől eltöltött örömmel az arcán. Mindannyian örültünk, hogy Em rosszakarója megkapta, ami neki járt. Nem akartunk tovább fagyoskodni a hidegben, ezért elindultunk a bejárat felé, de egy hang szólalt meg a hátunk mögül:

- Amelia! - egy ismerős arc közeledett a távolból.

- Louis? - szólaltam meg, de nem hittem a szememnek. A One Direction összes tagja ott állt velünk szemben.

- Azt hittem, nem fogtok eljönni? - szegezte nekem a kérdést.

- Honnan tudtad, hogy egyáltalán meg vagyunk hívva? - de ahogy befejeztem a mondatot összeállt a kép.

- Hát...hogy őszinte legyek én küldtem a meghívókat. A múltkor olyan hamar el kellett menned, gondoltam itt összefuthatnánk. - vallotta be az igazságot.

Nem értettem az egészet. Persze kapóra jött a meghívása, de akkor is miért nem kérte el Emmytől a számomat? Valószínűleg csak udvarias akart lenni és megszerette volna hálálni, hogy Emma helyett bocsánatot kértem.

- Akkor bent találkozunk hölgyek. - törte meg a csendet Liam - Sziasztok. -mondták egyszerre.

Dorotea szemszöge:
Furcsán néztem az 5 fiú után. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a meghívás egy kedveskedő gesztus akar lenni vagy csak bennem fogalmazódott meg az, hogy az orrunknál fogva akarnak minket vezetni. De az is lehet, hogy csak paranoiás lettem, a Delphina ügy óta. Nagyon nagyon örültem, hogy sikerült elintéznünk D-t, és most egy jó darabig nem lesz Gina közelében. Bele se mertem gondolni, hogy mit művelhetett volna G-vel is.
-Mire várunk még?- zökkentett ki Rose türelmetlenkedésével gondolataim közül.
-De komolyan.- helyeselt Em- Mindjárt esik. Tudjátok mennyi időbe telt megcsinálni a hajam? Meg ne szólalj Sofie! - pirított S-re Em. De S. csak nevetni kezdett.
-Mi van? Most én is szenvedtem vele legalább 5 percet- kacagott tovább. Sofie sose változik, mindig a hajával kérkedik. Ugyanis sose kell vele vacakolnia mióta megnövesztette, mert valahogy mindig tökéletesen áll neki.
-Na jó miután megint kiveséztük a S-nek milyen 'cool' haja van témát, nem indulhatnánk el?-méltatlankodott Amelia majd komolyabb hangnembe hozzátette - Azért Louis-nak biztos belekerült pár telefonjába, hogy kapjunk meghívót szóval...- harapta el a mondatot majd határozottan elindult a bejárat felé, a lányokkal együtt. Nagyon úgy festette a helyzet, hogy ezek a szupersztárocskák csak engem nem vettek le a lábamról, ezzel meghívással. De inkább vita, és 'Tea te mindig a falra fested az ördögöt' monológok elkerülése érdekében, szó nélkül elindultam a lányok után .

Ahogy beléptünk, egy hatalmas hely tárult a szemünk elé. Olyan érzésem volt, mint ha nem egy ezer fős hely lenne hanem több milliós. Ráadásul ezt az érzést fokozta az óriási bárpult, és a végtelen hosszúságúnak tűnő táncparkett. Zene hangosan szólt és több százan ropták a táncparketten. Még sem volt szokványos party feeling-je. Lerítt róla, hogy ide nem azok a tipikus kis party picsák járnak. Persze itt is voltak szép számmal, de még is látszott rajtuk, hogy a felső tízezer közül valók.
-Wow! Ez ez....nagy - csodálkozott Sofie. Megforgattam a szemem.
-Hallod S! Ha nem mondod azt hiszem egy patkány lyukba jöttünk- gúnyolódtam. Sofie erre csak jelentőségteljesen rám nézett, azzal 'ne legyél ilyen szarkasztikus' pillantásával.
-Na keressünk egy üres boxot csajok!-próbálta gyorsan terelni a témát Lina. És elindult a fal mellett elhelyezkedő kanapék, és asztalok felé. Nagy nehezen találtunk egyet, és keresgélés közben, belefutottunk néhány ismerősbe. Természetesen köztük voltak a One Direction tagok is. A lányokat persze ez cseppet sem zavart sőt...Kezdtem egyre dühösebb lenni. Haza akartam menni. Nem volt kedvem emberek közt lenni. Ráadásul ezt az érzést fokozta, hogy One Direction, olyan fél 11 fele átköltözött a mi boxunkba. Én magam is megdöbbentem mennyire irritált, ahogy ez az 5 fiú legyeskedik a lányok körül. Nagyon nem tetszettek nekem. Nem tudtam hova tenni ezt nagy barátkozást, főleg a történtek után. Elhatároztam kiderítem mit akarnak, de volt pár tippem...
-Kiengedsz?- kérdezte hirtelen egy hang. A szőke hajú barátnőnk hercege nézett le rám várakozóan.
-Talán untat Rose??- kérdeztem gúnyosan. És az említett hölgyeményt kezdtem keresni, de nem volt a jelenlévők között.
-Amint látod, mással van elfoglalva - mutatott a pult felé, a hangjában düh, és csalódottság keveredett. Én pedig követtem tekintettemmel az ujját, és pult mellett álló Rose-t pillantottam meg, aki még mindig kedvenc unokatesójával Jakey-vel beszélgetett. Fel se tűnt, hogy nincs itt. - Most pedig ha megbocsájtasz - egy laza mozdulattal felkapta az útjában lévő lábaimat, és arrébb tette majd távozott a boxból. Annyira feldühített Zayn eme megnyilvánulása, hogy belekellet kapaszkodnom a bőr kanapéba, hogy véletlenül se eredjek utána, és tegyek olyat amit lehet, hogy megbánnék. Vettem pár mély lélegzetet, hogy csillapodjék a dühöm, majd mikor elég beszámíthatónak éreztem magam, felkaptam a táskámat, és pult felé vettem az irányt. Hálás voltam, hogy Rosie már eltűnt a pult közeléből, mert annyira nem voltam jól, hogy beszélgetni is tudjak valakivel. Rendelni akartam valami erőset, de megígértem az orvomnak, hogy vigyázni fogok és, ezt zt komolyan be is akartam tartani. Nem akartam, hogy egy ilyen idióta srác miatt megszegjem magamnak, és kedvenc orvomnak tett ígéretemet. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, rendelek egy üveg cole lightot, és veszek egy doboz cigit. Előkerestem Gina személyijét arra az estre, ha 'igazolni' kéne magam. Ez azért még is csak egy elit hely.
-Ne haragudj, rendelni szeretnék - szóltam oda kedvesen, az előttem elhaladó pultos srácnak .
-Máris - vigyorgott rám, majd lerakta a mögötte lévő asztalra a kezében lévő tálcát, és újra felém fordult- Nos?
-Egy cola light-ot ,és egy doboz 'black bright'-ot kérnék.- adtam le a rendelésem. A srác pedig ahelyett, hogy meg mozdult volna vagy legalább elkérte volna a személyimet, a pultra támaszkodott és mivel én is a pultot támasztottam, ezzel a mozdulatával távolság köztünk centikre nőt.
-Most komolyan, pont egy ilyen helyen akarsz Cola Lightot inni? - vigyorgott bele az arcomba. Kicsit meglepődtem, de gyorsan rendeztem arcvonásaimat.
-Úgy tervezem- válaszoltam közömbösen, és közben reméltem, hogy ezzel a nemtörődömséggel sikerül lekoptatnom.
-Ugyan már biztos találunk neked valami jobbat - mondta kajánul, miközben közelebb hajolt. Nem húzódtam el, ugyan is túlságosan is fáradt voltam, és olyan jól rátehénkedtem arra a pultra. A srác ettől természetesen felbátorodott, és feltűnően végig miért tekintetével, és az idióta vigyor szélesebb lett az arcán, mint akinek valami nagyon vicces jutott volna eszébe - Vagy csak nem fogyókúrázol? - kérdezte hirtelen, én pedig válaszként felhúztam a szemöldököm, de srác meg sem várva a válaszomat folytatta - Ha engem kérdezel, ennél szebb lábakat még nem láttam...szóval akkor mit is kérsz? - kérdezte kihívóan. Vettem egy mély lélegzetet, Közelebb hajoltam, hozzá annyira, hogy az arcunkat kb. két centi választhatta el egymástól. Bájosan rámosolyogtam
-Baromira eltévesztetted a házszámot, ha azt hiszed, hogy egy ilyen szöveggel gerincre vághatsz - a srác arcáról azonnal lefagyott a mosoly, valószínűleg nem éppen erre számított, de nem értem be ennyivel ezért még kegyelemdöfésként hozzá tettem - amint pedig már mondtam, egy cola light-ot szeretnék.- azonnal elhajolt és elindult, hogy végre kihozza a rendelésem. Szó nélkül lerakta elém a cola light-omat és a doboz black bright-omat, majd miután kifizettem őket gyorsan eliszkolt a közelemből. Elégedett mosollyal figyeltem távolodó alakját. Sose bírtam elviselni ezeket az egoista barmokat. Ráadásul igen rosszkor botlott belém. Az italomat szürcsölgetve, indultam el cigizésre kijelölt hátsó teraszra.
Nem volt túl nagy hely de nem is volt kicsi, szétszórtan elhelyezkedett néhány pad. Csak páran voltak kint. Éppen elindultam volna az egyik üres pad felé mikor meg hallottam a nővérem hangját.
-Dorotea? Te meg mit csinálsz itt? Csak nem el tévedtél? - kérdezte Gina kicsit aggódva.
-Nem, dehogy csak, kicsit kieresztem a gőzt- mutattam a kezembe lévő cigis dobozra.
-Na, mert? Történt valami? - fürkészte kíváncsian az arcom.
-Nem nagy dolog, csak kicsit felidegesítettek.- Gina, megkönnyebbülten felsóhajtott. Tudta, hogy engem nem nehéz kihozni a sodromból, ezért nem kerített nagy feneket a dolognak.
-Hát jó, de lehetőleg ne szokj rá, erre a feszültség oldó módszerre- bökött a fejével a cigim felé, majd jelentőségteljesen hozzá tette- Tudod Dodo, hogy én is így szoktam rá -megforgattam a szemeimet, utáltam, ha így hív, anya szokott így hívni ha 'leszid' valamiért.
-Igen is anya- gúnyolódtam, mire G felkacagott
-Jól van, inkább vissza megyek Judy-hoz és Zoé-hoz mielőtt még én is kihúznám gyufát.- azzal elnyomta a cigijét, és már ott sem volt.
A cigis dobozomat bontogattam, miközben leültem még az előbb kiszemelt padra. Már éppen a harmadik száll cigimet szívtam, mikor valaki teljes erőből kivágta a terasz ajtót. Csodálkozva fordultam hátra, hogy még is mi a fene történt, amikor Rosalie-t pillantottam meg a földön fetrengve. Ugyan is valaki nem kivágta az ajtót hanem átesett az ajtón. Ez a valaki történetesen Rosei volt. Azonnal felpattantam, és oda siettem hozzá.
-Rose, jól vagy? Nem ütötted meg magad?- Ahogy felnézett rám az arcomra döbbenet ült ki. Ugyan is a szemei ki voltak sírva, az alkohol szag pedig csak úgy áradt belőle.- Uram Isten, Rosalie mi történt?- kérdeztem aggódva, miközben pad felé kezdtem támogatni.
-Zayn..-szipogta, de ahogy kiejtette a nevet újra zokogni kezdett. Megvártam, hogy lecsillapodjon kicsit. Közbe csak úgy mardosott a düh, hogy még is mi a fenét csinálhatott az beképzelt kis hülye gyerek. Rosalie lassacskán megnyugodott. Nehezen, de végül sikerült elmesélni mi is történt.
-Mikor...beszélgettem Jakey-vel...Zayn oda jött, és a fejemhez vágta...hogy - vett egy mély lélegzetet - semmivel, se vagyok különb azoknál a lányoknál. Most pedig egy másik lánnyal van..Pedig múltkor...-de ezt már nem tudta befejezni, mert újra rátört a zokogás. Egy órával később, miután sikerült újra megnyugodnia, vissza mentünk. Rose elment a wc-re, hogy rendbe szedje magát, mert utána szeretett volna haza menni. Én addig gyorsan rendeltem még egy, cola-light-ot, mielőtt elindulunk.
-Mehetünk?- hallottam meg szőke barátnőm hangját, mögülem. Megfordultam és egy mosollyal nyugtáztam, hogy már is jobban néz ki. Karöltve indultunk meg a kijárat felé. Rose, nem akart elbúcsúznia lányoktól, mert nem akarta, hogy kérdezgessék, ezért úgy döntöttünk majd a taxiban írunk nekik egy sms-t, hogy hazamentünk. Alig tettünk meg néhány lépést, mikor velünk szembe megpillantottuk Zayn-t, és az újdonsült ágyasát, érzéki táncot lejtve.
-Ne foglalkozz velük, gyere- rángattam Rose karját, de nem mozdult.- Rose ne csináld már gyere!- Roselie egy erőteljese mozdulattal kitépte karjait az enyéim közül. Arca teljesen eltorzult. Még sosem láttam ilyennek. Nagy lendülettel megindult Zayn-ék felé, reflexszerűen utána kaptam, megijedtem tudtam, hogy egy féltékeny nő mindenre képes. Ám Rose, nem azt tette amire számítottam. Hirtelen megállt egy srác előtt, és megcsókolta. Srác természetesen nem ellenkezett. Sőt olyan szenvedélyes csókcsatába kezdtek, amilyet még ember nem látott a földön. Annyira megdöbbentett a látvány, hogy mozdulni se bírtam. Teljesen lefagytam, szó szerint lebénultam. Szerettem volna közbe avatkozni, de nem voltam képes megmozdulni. De nem is kellett, ugyan is a következő pillanatba a szőke One Direction tag letépte Rose-ról a srácot.
-Azonnal szállj le húgomról!- ordította fiú arcába, aki rettentessen zavarba jött, és magyarázkodni kezdett, hogy ő 'nem akarta'. Látszott rajta, hogy volt már benne pár pohárral, és valószínűleg holnapra semmire se fog emlékezni. Oda siettem Rose-hoz.
-Jól vagy?- kérdeztem aggódva, de Rosalie nem méltatott válaszra. Tudtam, hogy ez egy nagyon mély pont, ezért megpróbáltam valami okosat mondani, de valahogy semmi sem jutott az eszembe és csak rontottam a helyzeten. - Rosalie, én nagyon sajnálom...-kezdtem volna, de R. közbe vágott.
-Engem te csak ne sajnálj! Most biztos baromira örülsz, hogy igazad lett...mint mindig- ordította és faképnél hagyott. Szerettem volna, utána menni, és azt mondani, hogy ez nem igaz, de igaza volt. Mert valóban örültem annak, hogy igazam lett, de azt kívántam bár ne ilyen áron lenne. Nagyokat sóhajtva indultam ki újra a cigizésre kijelölt teraszra. Nagy szerencsémre jelenleg nem volt kint senki. Nagyokat szívva cigimből gondolkoztam a történteken, és élveztem, ahogy a testemben szétáradó nikotin megnyugtat.
-Dorotea- hallottam meg hirtelen magam mögül egy fiú hangot. Niall lépet be a helyiségbe - Szabad?- kérdezte angol úrember módjára, de én egy bólintással letudtam a választ.

-Már mindenhol kerestelek...Nem is tudtam, hogy cigizel - mondta meglepődötten én pedig miközben elnyomtam a 4. szálat, felvilágosítottam a valóságról.
-Mert, nem cigizek.- Niall meghökkent válaszomon.
-Akkor most miért szívod?- kérdezte és döbbenten, de ismételten elintéztem egy egyszerű válasszal.
-Mert - nagyon nem volt kedvem ecsetelni, hogy nem éppen sétagalopp az életem.
-Nézd Dorotea, én sajnálom, hogy az előbb bele avatkoztam a dolgokba, én csak...- kezdett magyarázkodni, de félbe szakítottam.
-Nem azzal, semmi gond, sőt megköszönöm, hogy segítettél- majd rá emeltem a tekintetem, és ki adtam magamból mind azt ami már régóta nyomta a szívem- de egyszerűen, nem értem. Miért vagytok folyton körülöttünk? Miért vagytok ilyen kedvesek velünk, azok utána, hogy betörtünk hozzátok, nem is egyszer? Mit akartok? Mert szerintem öt híres fiatal srácnak, sokkal jobba elfoglaltsága is van, mint pesztrálni a mi kis társaságunkat. Vagy szórakoztatók vagyunk? Valamivel elüthetitek a szabadidőtöket, ha éppen nem bájologtok a kamerák előtt? Ennyire unatkoztok? Akkor foglaljátok el magatokat valami mással, mert sem én, sem a lányok nem vagyunk játékszerek. Azt pedig jól vésd az eszedbe, de nem csak te, ha nem a többi banda társad is. Ha rá jövök, hogy mit forgattok a fejetekbe, baromira nem érdekel, hogy sztárocskák vagytok, még aznap szétrúgatom a nagyképű seggeteket.- sziszegtem Niall, meghökkent arcába - Most pedig, hogy megbocsájtasz - felálltam a helyemről, és faképnél hagytam a szöszi fiút. Mikor beértem azonnal Rosaliet kezdtem keresni. A végig jártam az egész táncparkettet a pult körüli részt, az egész szórakozó helyet, de nem találtam sehol.-Francba Rose, hol lehetsz?- fortyogtam magamba. Kicsit kezdtem kétségbe esni, mi van ha valami baja esett? A női mosdó felé vettem az irányt, hátha éppen bent 'múlatja' az időt. Lenyomtam a kilincset, és nagy lendülettel átléptem a küszöböt. Azonnal érdekes hangok csapták meg a fülem. A csapok felől jött amit egy fal választ el az ajtótól. Ki lestem a fal mögül és lesett az állam. Emma és Harry Styles éppen nagyon a dolgok közepén voltak, ugyan is észre se vettek annyira belemerültek egymás kényeztetésébe...
Azzal a lendülettel amivel bementem, távoztam is a helyiségből, mielőtt többet láttam, vagy hallottam volna. Sokkolt a dolog, de fele annyira sem mint a Rose-os, de lehet, hogy csak megedződtem az elmúlt egy órában. Bosszús is lettem, ugyan is Em volt az egyetlen akiben reménykedtem, hogy nem hisz ezeknek a 'bájgúnároknak', erre első adandó alkalommal össze feküdt az egyikkel. Megpróbáltam Rose, keresésére koncentrálni, hogy minél hamarabb kiverhessem a fejemből, ezeket egy életen át kísértő rém képeket. A tánctér közepén állhattam eredménytelenül, mikor egy pasi beleordította a mikrofonba
- A szondafújó verseny győztese pedig...ROSALIE HAARLEND!!!!!!!!!!!!!- az ájulás kerülgetett a név hallatán. Amilyen gyorsan csak tudtam, megpróbáltam átvergődni magam a tömegen. Nem érdekelt az emberek nyavalygása aki az utamba került félre löktem. Ahogy a színpadhoz értem, nem éppen mindennapi látvány fogadott. Az illuminált állapotban lévő Rosalie, éppen valamiféle örömtáncot próbált járni, a kb. húsz centis magassarkújában. Aminek természetesen az lett a vége, hogy majdnem orra esett, de szerencsére műsorvezető srác időben elkapta. Se szó se beszéd felmásztam a színpadra, és megpróbált lerángatni onnan. Két srác segítségével sikerült csak, ugyan is Rose-ra valami féle hiszti roham tört rá, hogy ő a színpadon szeretne táncolni. Megköszöntem a két fiúnak a segítséget, és megnyugtattam őket, hogy innen átveszem. Kicsit túlságosan is segítőkészek voltak, ráadásul felajánlották, hogy 'szívesen' hazakísérik Rose-t, hogy nekem ne kelljen ilyen hamar lelépnem az 'év bulijából'. Jó tudni, hogy vannak még ilyen 'önzetlen' emberek...
-Rose figyelj rám, muszáj összeszedned magad, mert haza kell menünk- néztem komolyan tekintettel a barátnőmre, de R. a következő pillanatban kitépte a kezét az enyémből:
-Nem megyek sehova! - kiabálta és rohanni kezdett.
-Rosalie, azonnal állj meg!- kiáltottam utána, de Rose mint aki meg sem hallotta, futott tovább, én pedig nem tehettem mást utána eredtem. Fogalmam se volt, hogy tud Rose még ilyen állapotban is, és ekkora magassarkúban ennyire gyorsan futni. Miután körbe rohangáltuk a helyet Rosie, egyszer csak feltépett egy ajtót, és eltűnt mögötte. Én is az ajtóhoz siettem, és nem törődve 'Magán terült. Belépni Tilos!' felirattal, barátnőm után rohantam. Egy hatalmas kert közepén találtam magam, előttem pedig egy óriási palota volt. R. a hatalmas ház felé tartott, én is jobban kezdtem kapkodni a lábaimat, mert nagyon féltem, hogy megismétlődik a One Directionos incidens, és lehet, hogy itt már nem lesznek velünk olyan elnézőek. Kellett nekem ilyenekre gondolni... Azon nyomban meghallottam magam mögött egy mély férfi hangot.
-Azonnal álljanak meg, ez magán terült!- hátra fordultam, két rendőr eredt a nyomunkba. Ám, de Rosalie-nak esze ágában se volt leállni, és most már valahogy nekem se. Pedig azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet. De nem volt szerencsénk, mert rendőrök hamar beértek engem, és végül Rose-t is elkapták.
-Letartóztatom önöket, magán területre való behatolásért!- Közölte velünk a biztos úr. Legszívesebben a fejemet fogtam volna, hogy miért pont velünk történik ilyen, de nem tudtam ugyan is megbilincseltek. A hátsó kijáraton vezettek ki minket, és úgy érzetem magam mint valami sorozat gyilkos, amikor a fejemet lenyomva ültettek be a járőrkocsiba. Csend honolt a rendőr autóban , mikor Rosei-ra újra rátört a hiszti roham, és könyörögni kezdett a 'rendőr bácsinak', hogy vigye haza. Lemondóan sóhajtottam, és abban reménykedtem, hogy harminc éves korom előtt kiengednek. Mikor beértünk az őrsre engem egy cellába vezettek Rose-t pedig elvitték egy kicsit kijózanítani, mert ilyen állapotban nem lehetett kihallgatni. Egy óra elteltével Rose-t is behozták a cellába. Sokkal jobban nézett ki, és látszott rajta, hogy elég józan ahhoz, hogy felfogja, ez a helyzet nagyon nagyon rossz. Csend honolt a cellába. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, megkérdeztem, hogy mit csináltak vele- elvileg kapott valami gyógyszert, ami felszívja az alkoholt- de látszott rajta, hogy nincs éppen beszédes hangulatában. Lerítt róla, hogy össze van zuhanva, és abban is biztos voltam, hogy fuldoklik a bűnbánatban. Egyenként behívtak minket a kihallgatásra, és felvették az adatainkat. Tudtam, hogy bűncselekmény, de Gina személyijét adtam oda mert, ha nem lett volna nálam akkor most értesítették volna a szülőket is. Rose meg már úgy is nyár elején betöltötte a 18-at. Úgy gondoltam miattam ne keveredjünk még nagyobb bajba....
A kihallgatás után telefonálhattunk, hogy jöjjön értünk valaki, és tegye le az óvadékot. Em-át hívtam, mivel tudtam, hogy ő akár hol van akármit csinál, felveszi a telefonját...még akkor is ha Harry-vel múlatja az időt...
Kb. a 9. csöngetésre vette fel Em, még bele sem szólt a kagylóba, én már rázúdítottam mindent.
-Em! Letartóztattak minket Rose-val.- vártam valami reakciót, de Em meg sem mukkant, ezért folytattam - Mindent elmesélek de most nincs sok időm. Ide kéne jönni és lerakni az óvadékot. Próbáld megkeresni G-t. De lehetőleg ne ő hozza be pénzt. Ígérem mindent elmondok, csak most tegyetek mindent úgy ahogy mondom. Le kell tennem. Kérlek siess és sajnálom. - Ahogy letettem, egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon. A sírás kezdett kerülgetni, de megfogadtam, hogy nem fogok sírni, itt és most nem. Ahogy bezárták mögöttem a cellának az ajtaját Rose aggódva figyelte az arcomat. Mivel ő vissza utasította a telefonálási lehetőséget, most Emmán múlik szinte minden. Reméltem, hogy megtalálja G-t.
-Felhívtad őket?- kérdezte halkan Rose, én pedig válaszként bólintottam.
-Felvették, és elvileg jönnek- válaszoltam én is suttogva. Rose-nak egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, de nem kérdezett többet. Újra csend telepedett közénk, de most valahogy nem bántam a dolgot. A gondolataimba temetkezve vártam, hogy a felmentő sereg megérkezzen, de idő csigalassúsággal telt. Minden perc végtelen hosszúságúnak tűnt.
-Dorotea - törte meg Rose remegő hangja a csendet. Feleszméltem gondolataim közül, és a barátnőmre néztem - Sajnálom- suttogta halkan, és olyan arcot vágott mint aki fél attól, hogy összeszidják. Futólag megmosolyogtatott a látvány, de Rose arcáról némán kezdtek le folyni a könnyek, és azonnal újra úrrá lett rajtam a komorság.
-Rose, te is mehetsz át nehéz időszakon, ne.... - próbáltam vigasztalan pityergő barátnőmet, de félbeszakított.
-Ne.. mond, hogy ne sajnálom, mert sajnálom. De nem csak ezt, hogy bele rángattalak ebbe a képtelenségbe- nézett körül jelentőségteljesen- ha nem azt is, hogy nem hittem neked Zaynnel kapcsolatban. Képes voltam kifordulni önmagamból, és neked támadni..mindezt egy fiú miatt. Nagyon sajnálom - ahogy ki mondta az utolsó szavakat zokogni kezdett. Oda csúsztam mellé és átöleltem. Ritka gesztus volt ez tőlem, még a szüleimmel is ritkán ölelkeztem. De láttam, hogy a legjobb barátnőm romokban hever, félre kellett tennem a kemény énemet, és most nem esett nehezemre. Nagyon sajnáltam, hogy pont Rosalie-val történik ez. Nem érdemelte ezt. Türelmesen meg vártam, hogy kisírja magát, aztán kértem az egyik rendőrtől egy zsebkendőt. Mivel, végig nézte a jelentünket kérdezés nélkül átnyújtott egyet.
-Nem jönnek Emék igaz? - kérdezte halkan Rosie, miközben a szeme alatti elfolyt festéket próbálta letörölni.
-Nem tudom, nem sok reményt fűzök hozzá, de..-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert félbe szakítottak.
-Hölgyeim, szabadok- tárta ki hirtelen előttünk a cella ajtót az egyik egyenruhás. Rose-val össze néztünk, majd mielőtt meggondolták volna magukat felpattantunk, és az elő csarnokig meg se álltunk.
-Örök hálám E...-kezdtem volna bele, mikor Niall-el találtam szembe magam. Megdöbbenve méregettem a fiút, és közben a kérdések csak úgy kattogtak a fejemben 'Mit keres ő itt? Hol van Em?'. Nem tudom, hogy szőke srác gondolat olvasó e, de alig láthatóan megrázta a fejét hangtalanul azt tátogat,'ne itt, majd kint elmondom'. Most az egyszer igaza volt, tényleg nem itt kéne jelenetet rendeznem, mert akkor nagy a valószínűsége, hogy itt fogok leérettségizni. Szó nélkül távoztunk az épületből és parkoló felé vettük az irányt. Egy fekete kocsi várt ránk a parkoló végében, de nem voltam hajlandó válaszok nélkül beszállni. Az ajtó előtt megtorpantam és szembe fordultam a sráccal.
-Elárulnád még is mit keresel itt?- kíváncsiskodtam, de a hangomból kihallatszott neméi szarkazmus . Niall felsóhajtott, valószínűleg hanghordozásom miatt, de lehet, hogy csak szerette volna elkerülni ezt kérdést.
-A kocsiba nem mondhatnám el?-kérdezte könyörgően, de ellentmondóan megráztam a fejem.

-Oké. Amikor éppen ültem a boxunkba, észrevettem, hogy valamelyik lány telefonja világít. Mivel mindenki eltűnt gondoltam, felveszem, mert elég sokáig csörgött. Aztán te elmondtál mindent a telefonba, én meg értetek jöttem.
-Wowwowowooo..vissza..álljon meg a menet! Te leraktál értünk 2500 font óvadékot?- hangsúlyoztam ki minden egyes szót, egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Niall láthatólag szerette volna ezt a kérdést is elkerülni.
-Nem, hagyhattam, hogy egy börtönbe éjszakázzatok...- zavarában megrántotta a vállát. Szerettem volna őt utálni ezért, vagy dühös lenni rá vagy bármi, de nem tudtam. Minden dühöm, haragom, utálatom, elszállt. Niall tengerkék szemeiből csak áradt az őszinteség, és ebbe már nem tudtam belekötni.
-Nagyon szépen köszönjük, és természetesen holnap átutaljuk a pénzt. Ugye Rose? - az addig csendben álldogáló Rose, mellém lépett-
Tényleg nagyon köszönjük! -rebegte hálásan majd hozzá tette - És holnap reggel első dolgunk lesz átutalni a pénzt.-Óóó persze...-ironizált a fiú
-Niall ez egy jól kereső fizetésnek fele meg, biztos.....- kezdtem volna vitatkozni de a szőkeség nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem vitatkozok veled Dorotea - vigyorgott rám miközben kitárta előttem az ajtót. Hihetetlen kedve megráztam a fejem, és durcásan beültem a sötét autóba.

Rosalie, egyenletes szuszogását figyeltem mikor, lefékezett az autó, Rosiék háza előtt. Óvatosan felkeltettem, hogy otthon van, és Niall segítségével betámogattam a házukba. A kocsiba vissza ülve a szőkeség csatlakozott, hozzám a hátsó ülésre. Halkan pityegni kezdett a telefonja.
-A fiúk most írtak egy sms-t, hogy haza mentek és Emma is velük ment. Amelia meg Sofie kerestek titeket, de mivel nem találtak, ők is haza mentek.- vázolta gyorsan a helyzetet.- A telefonom- jutott hirtelen eszembe, és mint valami őrült kaptam elő az iphone-omat. Nem néztem meg kb. a buli kezdete óta. Húsz nem fogadott hívás, és tizenegy sms várt. Gyorsan át futottam a 'merre vagy? hol vagytok?' tartalmúakat, majd megnyitottam az utolsó üzenetem ami Sofi-tól jött.
'Niall azt mondta, hogy haza menetetek Rose-val, mert rosszul érezted magad. Remélem semmi komoly. Legközelebb írj azért egy sms-t. Mi most indulunk Linával, Liam haza kísér minket. Emma szokáshoz híven felszívódott, de Louis megígérte, hogy megkeresi, és haza viszik. Holnap mindenképpen átnézek hozzád! Jobbulást! xoxo S.'Gyanakodva néztem fel Niall-re. Nem értettem miért mondta, hogy rosszul éreztem magam, és hogy haza mentünk Rose-val? Zavaromban kikapcsoltam a telefonom, és az utat kezdtem figyelni. Niall halkan dúdolni kezdett valamit, egész megnyugtató volt, de lehet, hogy csak túl fáradt voltam már a kritizáláshoz. A kocsi hirtelen lefékezett. Meglepődve pillantottam körbe, hogy már a házunk előtt is vagyunk. A kilincs után nyúltam, hogy kiszállhassak, de Niall megelőzött. Furcsán méregettem, nem voltam, hozzá szokva az udvariaskodáshoz. Táskámat a kezembe szorítva kiszálltam a járműből, és nagy léptekkel a kapu felé kezdtem lépkedni, de kíváncsiságom felül kerekedett fáradtságomon.
-Miért, mondtad azt Sofie-nak, hogy rosszul lettem, és haza mentem?- pördültem meg a tengelyem körül és a szőkeség arcát kerestem. Niall egy pillanatra meglepődött, majd rendezte arcvonásait.
-Mert azt hittem, hogy haza mentetek, miután a cigis részlegnél 'beszélgettünk'...- válaszolta halkan.
-De miért mondtad azt, hogy 'rosszul lettem'?- egyszerűen nem értettem, miért nem mondta el az igazat?
-Nem tudtam, hogy az orrukra akarjátok kötni, a történteket. Rosalie nem tűnik olyan lánynak aki...-harapta el mondatát. Viszont nekem még mindig nem volt tiszta minden.
-De miért nem mondtad el?- kíváncsiskodtam tovább.
-Mert eléggé világosan értésemre adtad, hogy nem bízol bennem. Ez pedig így elég nyakatekertnek tűnhet neked. De tényleg semmilyen hátsószándék nem vezérelt - a szemét kerestem, hogy igazat mond e, de teljesen őszintének tűnt. Hirtelen kellemetlenül éreztem magam, hogy pont azt fiút fenyegettem meg aki kihúzott életem legnagyobb kalamajkájából.
-Nézd, én nem egészen úgy értettem...kicsit felidegesített Rosalie, de igazából hálás....- fogtam bele egy elég gyér magyarázkodásba, de félbeszakított.
-Nem kell hálásnak lenned Dorotea, amit tettem magamtól csináltam, nem kértél meg rá tehát ne aggódj- mosolygott rám. Meghökkentem, hogy mennyire a lényegre tapintott. Gyűlöltem szívességet kérni, és utána hálálkodni. Elkellet ismernem elég jó ember ismerő a srác.
-Azért azt megköszönöm, hogy haza hoztál! -futólag megeresztettem egy mosolyt, majd elindultam a ház felé, de Niall elkapta a karomat, és szembe fordított magával. Lassan közeledni kezdett az arc az enyémhez. Szerettem volna elfordulni, de szemei bilincsbe verték az enyémet. A távolság milliméterekre csökkent köztünk, mikor Niall hirtelen elfordított a fejét, és egy puszit nyomott az arcomra. Nekem pedig egy óriási kő esett le a szívemről.
Jó éjt! - lehelte, majd kocsihoz sietett és már ott sem volt...

Amelia ruhája:

Dorotea ruhája:

Emma ruhája:

Rosalie ruhája:

Sofie ruhája:

2012. augusztus 21., kedd | 18:58 | 0 komi